Új, szakmai sorozatunkban a magasépítéstan, vagy más néven épületszerkezettan legfontosabb témáit, fogalmait járom körül. Ebben a több részből álló, ismeretterjesztő naplóban az építész tervező szemszögéből ismerheti meg az olvasó a háztervezés lényegét, így kerülve közelebb a családi ház tervek pontos értelmezéséhez.

Az épületszerkezeteket a különböző szempontok alapján egységesen, részletesen vizsgálva az alábbi típusok különböztethetők meg:

• tartószerkezetek;
• térelválasztó és térosztó szerkezetek;
• védő-, fedőszerkezetek;
• külső kapcsolódó szerkezetek;
• épületgépészeti szerkezetek;
• segédszerkezetek (ideiglenes szerkezetek).

Lássuk is rögtön a családi ház tervekben megtalálható épületszerkezeteket!

Tartószerkezetek

Az épületek részét képező teherhordó szerkezeteket együttesen tartószerkezeteknek nevezzük.

A tartószerkezetek az épületek legjelentősebb szerkezetei. Két csoportja különböztethető meg: az elsődleges- és a másodlagos tartószerkezetek.

Elsődleges tartószerkezetek

Az elsődleges tartószerkezetek az épületek nélkülözhetetlen teherhordó szerkezetei, melyek egymáshoz kapcsolódva együttesen biztosítják az épület stabilitását, állékonyságát.

Alapvetően az elsődleges tartószerkezetek határozzák meg az épületek tömegét, geometriáját.

Elsődleges tartószerkezetek az alátámasztó- és az áthidaló szerkezetek. Az alátámasztó szerkezetek közé tartoznak az alapok és a függőleges teherhordó szerkezetek (főfalak, pillérek, oszlopok), az áthidalók közé pedig a vízszintes teherhordó szerkezetek (födémek, áthidalók).

Az alapok az épületek legalsó - ebből adódóan- a legnagyobb terheket viselő épületszerkezetei. Az épület teljes terheit az alapok továbbítják a teherbíró talaj felé.

A főfalak (teherhordó falak) függőleges helyzetű felületszerkezetek. Az épületek legfőbb teherhordó elemei, vonalmenti alátámasztást biztosítanak.

A pillérek négyzet, téglalap vagy sokszög keresztmetszetű, pontszerű alátámasztást biztosító, függőleges rúd- szerkezetek.

Az oszlopok kör keresztmetszetű függőleges helyzetű rúdszerkezetek. A pillérekhez hasonlóan pontszerű alátámasztást biztosítanak.

A födémek vízszintes helyzetű térelválasztó vagy térelhatároló, teherhordó felületszerkezetek.

Az áthidalók a falszerkezetekben található nyílások áthidalására szolgáló -a nyílás feletti terheket viselő és továbbító- vízszintes rúdszerkezetek.

Másodlagos tartószerkezetek

A másodlagos tartószerkezetek azok a szerkezetek, melyek nem nélkülözhetetlen teherhordó szerkezetei egy épületnek.

Jelenlétük vagy hiányuk nem befolyásolja (számottevően) az épületek stabilitását, állékonyságát. A másodlagos tartószerkezetek mindig valamely elsődleges tartószerkezet(ek)hez kapcsolódva továbbítják a saját- és a rájuk jutó terheket. A legjelentősebb másodlagos tartószerkezetek: fedélszerkezetek, erkélyek, függőfolyosók, loggiák, lépcsők, rámpák, előtetők. Ezeken kívül az épület részét képező minden - nem elsődleges- teherhordó szerkezet másodlagos tartószerkezetnek minősül.

A fedélszerkezetek a magastetős épületek felső határoló felületének tartó(váz)szerkezetei, melyek meghatározzák a tetők alakját tömegét. Az épületek legnagyobb, legjelentősebb másodlagos tartószerkezetei.

Az erkélyek az épületek külső falsíkjából (homlokzati síkjából) részben vagy egészben kiálló, konzolos kialakítású, vízszintes felületszerkezetek.

A függőfolyosók az erkéllyel megegyező kialakítású közlekedési felületet biztosító szerkezetek.

A loggiák az erkéllyel megegyező funkciójú, teljes egészében az épületek külső falsíkja mögött elhelyezkedő, födémre épített szerkezetek.

A lépcsőszerkezetek a szintkülönbségek megfelelő és kényelmes áthidalását biztosítják az emberi közlekedés számára. Kialakításuk az ember biológiai jellemzőihez (lépéstávolság, lépésmagasság)) igazodik.

A rámpák a lépcsőkhöz hasonló kialakítású sík felületű szerkezetek. Elsősorban a kerekes közlekedési eszközök (babakocsi, kerekesszék, kerékpár, stb.) számára biztosítják a szintkülönbségek megfelelő áthidalását.

Az előtetők az épületek bejáratai felett elhelyezkedő, a homlokzat síkjából kiugró (fedél)szerkezetek.

Térelválasztó és térosztó szerkezetek

Az épületek belső tereit egymástól részben vagy egészben elválasztó épületszerkezeteket, térelválasztó és térosztó szerkezeteknek nevezzük.

A térosztó szerkezetek nem képeznek teljesen zárt elválasztást két tér között. Egyes szerkezetek (pl.; bejárati ajtó, ablakok) a külső és belső teret elválasztó térelhatároló szerkezetként is funkcionálnak.

A válaszfalak az épületek belső tereit (helyiségeit) elválasztó, legjelentősebb függőleges, -nem teherhordó- felület- szerkezetek.

A nyílászárók (ajtók, ablakok) az épületek külső térelhatároló- és belső térelválasztó szerkezeteinek nyílásaiba épített, nyitható-zárható szerkezetek. Egyszerre biztosítják a térelválasztást és a különböző terek közötti megfelelő tér- kapcsolatot, természetes megvilágítást, szellőzést.

A kémények és szellőzök olyan függőleges rúdszerű szerkezetek, melyek kis keresztmetszeti méretű, füstgázelvezetést és légcseréi biztosító teret határolnak le.

A rácsok vagyonvédelmi és biztonság-technikai szempontok alapján kialakított térosztó szerkezetek. Nem képezik a két tér zárt elválasztását, de az emberek számára megakadályozzák a térrészek közötti átjárást.

A korlátok és mellvédfalak elsősorban biztonság-technikai szempontok alapján kialakított 1,00-1,40 m magas térosztó szerkezetek.

Védő-, fedőszerkezetek

A védő- és fedőszerkezetek az épületek teherhordó és egyéb (térelválasztó) szerkezeteihez kapcsolódva megfelelő védelmet biztosítanak a különböző hatásokkal szemben.

Együttesen (a nem látható szerkezeteket kivéve) az épületek külső jellegét és belső arculatát is döntően meghatározzák, ezért a védelmi funkciók mellett az esztétikusságuk is jelentős tényező.

Az épületek jellemző védő-, fedőszerkezetei:

• víz- és nedvesség elleni szigetelések;
• hő- és hangszigetelések;
• külső- belső vakolatok, felületképzések;
• kültéri burkolatok (homlokzat, lábazat);
• beltéri burkolatok (padló, fal, mennyezet);
• tetőfedések (héjszerkezet, bádogos szerkezet);
• árnyékoló szerkezetek.

Külső kapcsolódó szerkezetek

A külső kapcsolódó szerkezetek a külső térben elhelyezkedő, az épületekhez közvetlenül kapcsolódó vagy attól kicsit távolabb eső, kiegészítő szerkezetek.

Ezek a szerkezetek nem nélkülözhetetlen kapcsolódó elemei az épületeknek, csak kiegészítő tartozékai. Külső kapcsolódó szerkezetek:

• az épületek megközelítését és környezetének közlekedési felületét biztosító szerkezetek (előlépcsők, járdák, gépkocsi beállók, térburkolatok);
• az épületek körüli terep rendezéséhez szükséges szerkezetek (tereplépcsők, támfalak);
• az épületek és környezetük védelmét biztosító szerkezetek (falak, kerítések);
• az épületgépészeti elemek kültéri szerkezetei (aknák, kutak);
• az épületek használatához kialakítható egyéb kültéri szerkezetek (kerti építmények, pavilonok, medencék).

Épületgépészeti szerkezetek

Az épületek rendeltetésszerű használatának elengedhetetlen feltétele a szükséges épületgépészeti rendszerek megléte.

A különböző épületgépészeti elemeket alkotó szerkezetek és berendezések az épületszerkezetekhez közvetlenül kapcsolódnak. A gépészeti rendszerek legfőbb elemei: a vízellátás, a csapadék- és szennyvízelvezetés, a villamosenergia-ellátás, a fűtés, a gázellátás, a szellőztetés és a távközlés. Egy épület épületgépészeti rendszerének további elemei lehetnek a gépi szállítás, a hulladékeltávolítás (többszintes és nagy forgalmú épületek esetén), stb. A legjellemzőbb szerkezetek és berendezések a következők:

• vízellátás: vezetékhálózat, csaptelepek, szaniterek. vízmelegítők, tűzvédelmi berendezések;
• csapadék- és szennyvízelvezetés: csatornahálózat, összefolyók, szaniterek, tisztító-berendezések;
• villamosenergia-ellátás: vezetékhálózat, mérőóra, elosztószekrények, kapcsolók, beépített fogyasztók (pl.: lámpatestek, tűzhely, vízmelegítő, klíma stb.);
• fűtés: vezetékhálózat, fűtőberendezések stb.;
• gázellátás: vezetékhálózat, mérőóra, tartályok, fogyasztó berendezések (tűzhelyek, vízmelegítők, fűtő- berendezések);
• szellőztetés: szellőzőcsatorna-hálózat, gravitációs és gépi szellőző-berendezések;
• távközlés: kábelhálózat, elosztószekrények, antennák, telefonok, jelzőberendezések (riasztók);
• gépi szállítás: mozgólépcsők, mozgórámpák, felvonóberendezések, liftaknák;
• hulladékeltávolítás: hulladékledobó csatorna, gyűjtő, tároló berendezések.

Segédszerkezetek

A segédszerkezetek az épületek építése (bontása) során, a különböző épületszerkezetek kialakításához (bontásához) létesített ideiglenes szerkezetek.

Az állványok az egyes épületszerkezetek kialakítása (vagy bontása) során a magasan végzett munkához szükséges munkaszintet biztosítják.

A zsaluzatok az építés helyszínén készülő beton és vasbeton szerkezetek tervekben meghatározott geometriáját és alakját -a beton megszilárdulásáig- biztosító szerkezetek.

A dúcolatok az építés vagy bontás során a különböző helyeken jelentkező oldalnyomást felfogó ideiglenes szerkezetek. Elsősorban földmunkák során a mélyebb munkagödrök, kiemelt pincetömbök földpartjainak megtámasztására szolgál. Bontás esetén az elmozdult, károsodott falszerkezetek összedőlését akadályozzák meg.

A támaszok elsősorban a vízszintes helyzetű épületszerkezetek kialakítása során szükséges ideiglenes alátámasztásokat biztosító szerkezetek. Támaszokra lehet szükség az előregyártón áthidaló- és födémelemek elhelyezése során, illetve a helyszíni, vízszintes beton- és vasbeton szerkezetek zsaluzatainak megtartására.

Amennyiben úgy érzi, kezd közelebb kerülni a házépítés világához, és a háztervezési költségek mellett a családi ház tervek elkészítésének folyamatát is szeretné átlátni, kövesse újabbnál újabb cikkekkel bővülő sorozatunkat!